Nemes Márton alkotásaiból nyílt kiállítás 2014. november 29-én a Paksi Képtárban. A bemutatóhoz kapcsolódó Kortársalgó című program apropóján beszélgetett vele Joó Julianna művészetközvetítésről, befogadásról és a közönséggel kapcsolatos gondolatairól.
Foglalkoztál már korábban is gyerekekkel?
Volt egy kísérleti időszakom a Képző alatt a székesfehérvári Művészetek Házában, amit fél évig bírtam, utána kiszálltam. Ez nem kimondottan múzeumpedagógia volt, kísérleti foglalkozást tartottam három másik művésszel együtt gyerekeknek. Próbáltunk kitalálni szokatlan feladatokat, gondolkodásra ösztönözni őket. Elég jól ment, de 45 perc után elunták. Úgy voltam vele, hogy pedagógiailag belebuktam ebbe; úgy éreztem, hogy engem ez nem motivál. Aztán a Paksi Képtár következett, ahol ez hagyomány, és most lesz a negyedik ilyen alkalom a Múzeum Éjszakája, a Nagy Rajzolás és Múzeumok Őszi Fesztiválja után.
Egyből igent mondtál a Kortársalgó1 című program megtartására?
Ez nem is igazán felkérés volt, hozzátartozik a kiállításhoz, és meg kellett csinálni.